Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2016. július 1.
XV. évfolyam 7. szám
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
A MEK-ről letölthető művek
Munkatársaink Honlapjai
Ajánlott Honlapok
                        13.

Félned kell! Lám álnok kegyeltjeid
fején olvad a vaj,  kiderült, hazug
e szóvilág. Lopott forintjaid
zaja égbe kiált, s úton útfélen
arat a halál. Már az is lázad,
kit szerelme hajt megzavarodva,
vagy a vakság e dőridőben…


...nem sok választásod van! Hány
bölcs barát vére szárad lábadon?
Forró fürdőt veszel? Vagy ágynak esel?
Legyen Locustáé a gyáva diadal?
Üzenj hadat a kényes keletnek, űzd
ki Rómából a még igazhitűket!

Veszve vagy! Légióid elpártoltak,
az ifjak mind levetették a tunikát,
ellened van Germánia, Gallia,
s az Új Világ. Hallgass a jósra!
Brutusod már mögötted áll …!


Rada Gyula
Caesarhoz
Ma csendes korszakban élünk.
Nem lázad a század.
Csak építget álmokból házat
nem másnak, csakis magának.
Egyedül várja a csodákat,
mert sok munkája van,
vagy épp dologtalan,
nem ér rá, nincs idő,
nem az ő dolga.
Kit érdekel a sok modern rabszolga,
kit érdekel a hajléktalan?
Szánakozik kicsit,
kinek hajléka van,
lelkét megnyugtatja némi adománnyal,
s többet törődik a régi hagyománnyal,
mint a mával, a "mosttal", a bajjal.
Mikor reggel megkeni a kenyerét vajjal,
megnyugszik mert van kenyere, vaja.
Mit számít, hogy bajban van a haza?
Mit számít, hogy túl sok, aki éhes?
Haldoklik a kórház,
de ő egészséges.
Nem érdekli, hogy kinek mi a gondja.
"Magának főzte, hát egye meg!" - mondja.
Ez a csendes korszak,
ez a csendes világ.
Nem tudja, nem érti,
hogy mekkora hibát
vét,
hogy bűnt követ el
Önnön maga ellen.
Hiányzik belőle a jó csapatszellem.
Ébresztő, Barátom, mert lehet, hogy holnap
Te süllyedsz a mélybe.
S kit érdekel majd, hol vagy?
Nyisd hát ki a szemed,
tárd hát ki a szíved,
ez a világ mindenkié,
nem csupán a tied!

Kovács Gabriella
A mi világunk
a capite foetet piscis

Én hordom mocskotok
fertelmes halomba,
derekam tőletek görbe,
becsületem a vödörbe`:
gazdag avagy koldus,
mind elfordul fintorogva.

Én hordom mocskotok
nagy, lelketlen halomba,
becsületeteket kihányva
pénzzé vált a bálványfa:
"Nem ember, ki hordja!"
fordultok el vigyorogva.

Hordtam elégszer mocskotok
nap mint nap egymagam,
szó nélkül e pöcegödörbe,
mit nekem szántatok örökbe:
most én fordulok el tőletek,
végképp megundorodva.

Hordjátok hát mocskotok
egyszer végre önmagatok:
legalább e dalomba`.

Pest-Buda, 2016. május 13-20.

M. Laurens
A TRÁGYAHORDÓ DALA
Látszat-létével hivalkodik egy ország.
Kéz rendezget giccses színfalakat.
Kié e Kéz? Bamba közönség bámul
ihaj-csuhaj!-os, táncos lábakat.

Kenyér, ha nincs is, megy tovább a játék.
S a nagy nemzeti futószalagon,
színfalak mögött, hová tűnik végül
a lopott vagy tékozolt közvagyon?

Látszat-ország, látszat-lét, hamis álmok,
bábok, babák, fülbe dugott zene, -
s míg csór a Kéz, mint mímel szende szentet
szűznek kifestett kórus éneke!

Látszat-létét éli egy hazug ország.
Szemfényvesztő tükörsora ragyog..
Vers, legalább Te nézz e nép szemébe,
s mutasd a vért, könnyet, - a holnapot!

(2016)
Lelkes Miklós
Látszat-létével…
VIDEÓ
Ady Endre:
Menjünk vissza Ázsiába.
                                   (Katt a képre.)
Fáradt vagyok.
Túl nehéz már a járom.
Lehet, összeroskadok, de
én már szinte várom.

Hetvennyolc évesen
mi marad  bennem érték?
Egyáltalán: mire vagyok
használható én még?
Szép tüzem kihamvadóban,
javaim fogyatkozóban,
ölelésem lazulóban,
testem-lelkem sorvadóban-
miért kellene szeretni,
kiből minden szerethetőt
kigyomlált a vénség?

Hagyj sorsomra. Ápolásra
szorulok egyre inkább.
Hagyj sorsomra, mielőtt  a
gondozást megunnád.
Kitártam az eget neked
repülésre képeztelek,
már nem leszel szárnyszegett 
immár nélkülem sem.

Áldjon meg az Isten.

Lelkem kincstárából
szétosztva minden érték.
A mór mehet. 
Megtette kötelességét.


Baranyi Ferenc
A mór mehet
Ingatlaneladási meg gyógyszeradó bevezetve
nyugdíjsarc új tervezetének örülhet a nép
luxusra durva egy áfa kivetve
diploma megterhelve adóval
és házi vegyesre jön új jövedék
végkielégítések extraadója
két forint minden perc telefonhívásra
vesszen a bank és a multiközért
húszféle összeg és ez csak a kezdet
tudjuk a kormány megvéd minket
így szabadul fel boldog népünk
a brüsszeli héják karma alól

Király Gábor
AZ EREDMÉNYESSÉG
Vannak helyek, ahova nem érdemes
ma elmenni. Nem azért, mert nem szép
vagy veszélyes, egyszerűen nem okoznak
örömöt az ott élők. Kiirtották az angyalokat
és az ördögöket dühös teljhatalmú urak,
a gyerek parancsszóra születik, egyenruhában
flangálnak diákok, dadusok, dédapák.
Nincs mit szeretni a cipők kopogásában,
a por nem száll, a latyakos sár nem cuppog.
Az arc sem simul ki, éberen alszol, ha szólnak,
magadra rántasz valamit és már futsz is.
A lehorgonyzott hajókról
néha figyelmeztető lövés hangzik,
utána az eget bámuló nem lát csillagokat.
A szájak lángoló kutak. Úgy tartod,
mintha normál villanykörtét nyelnél.
Időnként világít, ne tévesszenek szem elől.
Vannak helyek, hol irodalmárok nem értik
a költő szavát. Vannak helyek, bizony.


Ódor György
Vannak helyek
Igazságot szel a szégyen.
Oszt, szeletel szerencsétlen.
Szélességben, hosszúságban,
földrajzilag pont hazánkban.

Sajtot tördel róka-vágyunk.
Mackó-ésszel sorba állunk.
Az utolsó mindig meglök,
emberfejbe csomagolt tök.

Jobbra-balra fordít a szó.
Sorban első: a hangadó.
Hátra arcot nem parancsol.
Agyunk mossa, ahogy, ahol,

holnemvoltból sző legendát,
csapdát kiált, nem segít át.
Birka népnek legelőjén
lelegelt gaz: hit és erény.



Nagy Antal Róbert
Ahogy, ahol
A tűz parázslik, füstje méreg,
maroknyi kő eret talál.
A szívhez ér a nyers fakéreg,
késsé lett már a rézkanál.

A balta bronz, a borda reccsen,
acélos izmot szánt a vas.
Halál lapít a vegyszerekben,
a földre hulló víz savas.

A sejtfalakra vírus mászik,
a hegytetőn az ember ül.
Az egyik elmegy, ott a másik,
az alja áll rég legfelül.
Kolev András
Evolúció
Vagyunk Pilátus és ítélkezünk,
vagyunk Jézus és keresztre feszülünk,
vagyunk mennybe vágyó
pokolba járó senkik,
vagyunk valakik név nélkül,
teszünk-veszünk értelmetlenül.
Voltunk vendégek az édenkertben,
voltunk tolvajok - sunyi módon
férges almát loptunk,
ma áldozunk érte az oltáron,
két kézzel hányjuk a keresztet,
ujjheggyel érintjük a szenteltvizet,
tömjén füstje orrunkat facsarja,
könnyeket sírunk hazudva.
Leszünk majd földi Istenek,.
porszemei egy nagy semminek,
leszünk a volt, de soha a ma,
leszünk anyánk halott álma.

Tiszai P. Imre
Anyánk halott álma
‒ No, Marikám, mit szólsz ehhez a Rádai Gyöngyihez? ‒ állította meg Ballánét a kisbolt előtt a barátnője, a kövér Takácsné.
‒ Hallottad, mit csinált a saját gyerekével?
‒ Hallani éppen hallottam, de fölfogni is képtelen vagyok. És ha meggondolom, hogy ez a lány itt nőtt föl köztünk a faluban, a szemünk láttára…
‒ Ezt azért nem mondanám ilyen határozottan ‒ állt meg mellettük a szikvízgyáros felsé. ‒ .
T. Ágoston László
Pappék unokája
....................
Remsey Jenő
Albert Lőrincz Márton:
Egymáshoz futnak
Bokros Márta: Meditáció
Debreczeny György:
a hibás én vagyok
Dobrosi Andrea: Tuti úti
Fetykó Judit:
Berti, meg azok a dolgok…
Fövényi Sándor: Nyócker blues
G. Ferenczy Hanna:
A  La  Bella Itáliában
Kamarás Klára: Mintha kihalt utcán...
Kő-Szabó Imre: Pár perc, késés
Köves József: Kelet-Közép Európa
Lehoczki Károly: Szobrok huzatban
Nógrádi Gábor: Páva a kertben
Nyakó Attila: Mellém zuhant
Péter Erika: Chaplin
Pethes Mária:
Hajamban csókod legyen virág
Pethő N. Gábor: Akkor az ez
Ricza István:
A néhai osztálytársainkról
Rózsa András: a vetkőző szűz csodája
Szegő Judit: Vakult tükör


1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
Koosán Ildikó
Vallomás, szonett koszorú
4. oldal
klasszikusaink
Heltai Jenő
versek
MAGADDAL SZEMBEN
Ódor György versei
A
Magyar Elektronikus Könyvtár
adattárában.

Johannes Brahms
Symphony No: 3
III. movement.